A belvárosban tartózkodó tudósítók vasárnap este pánikról, kaotikus állapotokról és nagyon sok sérültről adtak hírt Budapest több pontjáról. A hatalmas vihar miatt több belvárosi ház ablaka kitört.
"Egy perc se telt el és már egyátalán nem látszódott a Gellért-hegy" - mondta a vihar kezdetéről egy fiatalember, aki a pesti rakpartról szerette volna nézni a tűzijátékot. "Ahogy elkezdett az eső is esni, mindenki futni kezdett, biztos, hogy volt, aki megsérült" - tette hozzá.
A vihar elől menekülő emberek aluljárókba, mélygarázsokba futottak le. "A Ferenciek terénél az aluljáró megtelt, oda sokan már hiába próbáltak lejutni" - mondta az [origo]-nak egy fiatalember, aki az Erzsébet híd közeléből nézte volna a tűzijátékot. A Lánchídnál a híd alatti alagútba menekültek az emberek.
Az [origo] munkatársainak jelentése szerint az Erzsébet híd pesti végén álló tömeg a vihar kitörésekor a Kossuth Lajos utcán indult el menedéket keresve. Csak a hirtelen lezúduló hatalmas vízmennyiség és az erős széllökések miatt nem kezdtek el futni az emberek, így szerencsére nem történt emiatt baleset. A belvárosi templom tetejéről a szél tetőcserepeket sodort le. Aki tudott, az aluljáróba menekült, de a tömeg nagy része a Kossuth Lajos utcára és a Váci utcára özönlött.
Emelvény dőlt a nézőkre
Kaotikus jelenetekről számoltak be a Batthyány térről is, ahol legkevesebb két ember sérült meg, amikor a nézőkre dőlt a délutáni légi parádéról tudósító újságírók számára felállított emelvény. Súlyos és könnyebb sérültek vannak Budán, a Sándor-palota környékén is. A Sándor-palota és a mellette lévő épületek is megrongálódtak a budai Várban.
"Pillanatok alatt orkánerejű szél tombolt, futottunk valami menedék felé. A másfél éves kisgyerekünkkel rohantunk, a babakocsit vitte a szél. Borzasztó volt. Ilyet még sosem éltünk át! Az egyik irodaépület eresze alá tudtunk beszorulni, ahol a gyerekről lerángattuk a ruhát és átcseréltük szárazabbra. Iszonyatos volt, ahogy több ezer ember sikítva menekült egymás hegyén-hátán, a szülők ordibálták a gyerekük nevét, keresték őket. Mondhatom, túléltük..." - írja Farkas István, akit családjával a Boráros tér környékén ért a vihar.
Két fiatal, akik a Jászai Mari térnél nézték volna a tűzijátékot, amikor elkezdődött a vihar, elmondták, hogy az erős szél feldöntött egy mobilvécét, amelynek tartalma a járdára ömlött. A fiatalok hiába kerestek menedéket a híd alatt, és az aluljárókban addigra mind tele lett a vihar elől menekülő nézőkkel, ahogy a környező kávézók és gyorséttermek is. "Széjjel áztunk" - mondta egyikük a telefonba. A Nyugatinál alig lehetett a metróba lejutni, ezért, mint elmondták, felmerült, hogy inkább vonattal utaznak Észak-Pestre, de a vonat is vagy negyven percet késett.
A Budai Várból nézte a tűzijátékot tizenöt éves olvasónk, Czakó Zsófia. A környéken - amikor kitört a vihar - mindenki pánikba esett, de ő elmondása szerint "csak állt, és várt". "Amint kiértem a palota lépcsőjétől a Siklóhoz, nagy meglepetés fogadott engem, és a tömeget is. Bokáig érő víz várt minket... Eközben a vihar egyre erősebb lett. Próbáltunk előrébb jutni, de nem sikerült. Ekkor egy erős ütést éreztem a fejem hátsó részén. Egy faág fejbevágott. Abban a pillanatban azt hittem, hogy mindenki ott fog meghalni. Egyszerűen nem tudom leírni, hogy milyen érzés volt" - számolt be.
"Ennyire még nem féltem"
Soós Henrietta sebesülteket is látott. "Mikor a vihar lecsitult, kimentünk a menedékhelyről... A húgom nagyon meg volt rémülve, mert előttünk egy házaspár és egy körülbelül négyéves kislány ment. Az anyának véres volt a háta, az apának és a kislánynak be volt törve a feje."
Bognár Attila azt írja: "Eveztem már sötétben, esőben a Tiszán, síeltem már hófúvásban 2500 méter magasban, ahol visszafújt a szél a lejtőn, de ennyire még nem féltem a természet erejétől."
Sok olvasónk számolt be a tömeg pánikszerű meneküléséről a város különböző pontjain. Furkó Éva azt írja: "Mi a Margit híd közepén álltunk,amikor elkezdett csöpörögni az eső... Időközben mindenki elkezdett futni, esernyőkkel viaskodtak. Amikor jött egy nagyobb széllökés, erősen csapódtak ránk a vízcsöppek, és akkor mindenki elkezdett sikítani, a gyerekek sírtak." Sok olvasó írt a levegőben repkedő faágakról, feldöntött mobilvécékről, megrongálódott autókról és többen halálfélelemről is. Egyik olvasónk azt írja: menekülés közben "egy kislány mögöttem azt kérdezte anyukájától: meg fogunk halni?"
"Elcsukló hanggal imádkoztak"
Az emberek aluljárókba, bármilyen fedett helyiségekbe, szállodákba, mélygarázsokba próbáltak menekülni, de mindenütt óriási tömeg szorongott a viszonylag védett helyeken. Többen írtak arról, hogy bokáig, térdig kellett gázolni a vízben, az aluljárókba lépcsőkön ömlött le a víz - számolnak be .
Van, aki az előkelő szállodákra és éttermekre panaszkodik, ugyanakkor dicséri a rendőrség kitartását: "A rendőrök nagyon készségesek voltak, segítettek mindenkinek, kisgyermekeket takartak el a ruhájukkal, és tették be a rendőrautókba, taxikba... Kinyitották egy építkezés belső udvarát, így az emberek bemehettek az el nem készült irodaházba az Akadémia mellett. Viszont egy dolog bántó, hogy az igényesebb éttermek és a Gresham szálloda tulajdonosai megtiltották a bemenetelt, és biztonsági őröket állítottak az ajtóba" - írja Ilja Volkov. Szerettük volna megkérdezni a szálloda vezetőit olvasónk állításáról, de egyelőre nem tudtunk elérni senkit. Az autósokra is panaszkodnak olvasóink: "Az autósok, motorosok nem tűrtek el senkit, aki át szerett volna menni az úton, vadul dudáltak, berregtették a motorokat" - írja egy olvasó.
Font Árpád egy dunai hajón élte át a vihart. "Hirtelen minden elsötétült, és mint egy fátyol ült rá mindenkinek a szemére. A mi kapitányunk se látott semmit, mindenki a hangosbemondókba ordibált, hogy körülbelül betájolhassák egymást a hajók. A víz közben nagyon vert és ide-oda taszigálta a hajónkat. A mellettünk levő hajó olyan közel volt, hogy hallottuk, ahogy hangosan elcsukló hanggal imádkoznak az emberek. Olyan volt az egész, mint egy szeptember 11-i hangfelvétel" - írja, hozzátéve: "a Margit hídról lezúduló víz elvonulása után többen feküdtek a földön kisebb sérülésekkel. Valószínűleg éppen mentőre vártak."